Nyár

Június. Szikrázó napsütés. 40 fok árnyékban. Árnyék sehol. A tó vize türkizkéken veri vissza a nap sugarait, lágyan fodrozódó felszíne békés nyugalmat áraszt. Egy könnyű kis motoros csónak ringatózik tetején, közel a tó közepén húzódó nádszigethez.

Két férfi, egy barna hajú és egy szőke ül görnyedten, magába burkolózva a csónak padján. Két horgászzsinór lóg a vízbe. Csönd van, még légvételük sem hallik, csak olykor egy-egy csobbanás, ahogy egy ezüstpikkelyű hal feldobja magát.

- Többet nem jövök horgászni.

A halk mondat éles késként hasít bele a nyugalmas csendbe. A szőke férfi felkapja a fejét. Csodálkozva néz társa kék szemeibe.

- Miért?

- Megígértem Zsunak. Új életet kell kezdenem.

- Aha.

Újra csönd. Az egyik zsinór megmozdul, lemerül a víz alá. A kék szemű férfi nyugodt mozdulatokkal tekeri az orsót. Könnyű a préda: egy tenyérnyi keszeg. A horgász jól megnézi a halat. Aztán visszadobja.

S újra ott ülnek ketten, a zsinórok is elnyugszanak.

- Tulajdonképpen... - kezdi a szőke.

A barna hajú lassan felé fordítja a fejét.

- Sosem értettem, miért dobjuk vissza őket.

A barna felnevet. Meglengeti a botot, s messzebbre hajítja a damilt a vízbe.

- Mert ez sport.

Ebben a pillanatban megdörren az ég. Mindketten a horizontot kémlelik.

- Vége a sportolásnak... - közli a szőke.

- Ja. Itt hirtelen jön a vihar - bólint a barna hajú.

Akkurátusan leszereli a botot; damil, csali, horog, minden a dobozba. Legvégül a nyél. Két darabban csusszan az olajzöld zsákba. Mellette a szőke ugyanúgy tesz. Régi, megszokott mozdulatok. Összenéznek, a barna hunyorít.

- Éhes vagy?

- Aha.

Hónuk alá vágják a készségeket, és leballagnak a kajütbe.

* * * *

- Tényleg nem jössz ki velem többet?

- Tényleg nem.

Csönd. Legyeznek a lélegzetek. A parányi kajüt egyetlen díványán ülnek. Közel egymáshoz. Nagyon közel. A szőke hirtelen odahajol társához. Maga felé fordítja a fejét.

- Új élet? - suttogja - nézz a szemembe, és mondd: nincs rád szükségem.

- A szemedbe nézek, és mondom: nincs rám szükséged... - az égszín szemek huncut fénnyel csillognak.

- Humorod... - sóhajt a szőke - azt hiszem, a humorodért szeretlek.

- Csakis.

A szájuk lassan összeér. Egy pillanat... S az óvatos érintés vad, követelőző, vágyakozó csókba fordul át hirtelen. A szőke átkarolja barátja nyakát; annak keze a derekára fonódik... Elmerülnek a pillanatban. Megszűnik a tér és idő, nincsenek emberek, kínzó gondolatok, család, megvetés, rosszallás... Csak ők ketten, és a forró szenvedély...

Odakint dühöng a vihar. Csattognak a villámok, mennydörög az ég, zuhog az eső. A hatalmas szélvihar ide-oda dobálja a kis lélekvesztőt a tó haragos hullámain.

Ám ők ketten mindebből semmit sem vesznek észre. Leköti őket a saját testük tombolása; az érzékeik, keltette vihar...

Aztán... Vége. Lassulnak a légvételek; s az Idő, hopp! Megint elindul. Sőt. Rohan. Száguld.

- Nem vagy szomjas?

- De.

A szőke bólint. Feláll, a dereka köré tekeri az összegyűrődött lepedőt. Most, ahogy fejét az ágyon fekvő férfi felé fordítja, most látni, hogy jóval fiatalabb a másiknál. Homlokába hulló, vállára omló búzaszínű haja, zöldesbarna szemei, sima arca... Kifejezetten nőies. A mozdulatai is. Ahogy ringó csípővel kisasszézik a szobából...

A barna hajú, szakállas, égszínkék szemű utána bámul. S arra gondol: nem fogja tudni teljesíteni a nőnek tett ígéretet. Túl sok minden fűzi össze ezzel a kölyökkel...

A szőke férfi visszatér. Kezében pezsgősüveg.

- Nocsak. Mit ünneplünk?

- Semmit. Csak gondoltam, igyuk meg a búcsúpoharat.

- Ne hülyéskedj.

- Nem hülyéskedek - a szőke hangja komoly. Kibontja az üveget, s kitölti az italt két pléhbögrébe.

Sokáig nézik egymást. Aztán mindketten egyszerre hajtják fel az adagjukat.

- De most még nem mehetsz el...

- Nem.

- Akkor...?

- Búcsúéjszaka?

- Jöhet...

Újfent a vad, buja csók. A barna magával rántja társát az ágyra. Ölelkeznek. Egyszercsak felemeli a fejét.

- Te is hallod?

- Mit?

- Mintha valami víz zubogna...

- Persze, kint ömlik az eső.

- Nem az... Lentről jön.

- Ja?? Kihúztam a dugót.

- A lékből?

- Aha.

- Te nem vagy normális...

A szőke hirtelen a barna hajú fölé hajol. Zöldes szemei most megfejthetetlenek.

- Új életet akartál, nem? - kérdi kihívóan.

- Végülis...

vége