Variációk
2005.06.11. 21:18
Variációk egy témára: Szerelem
A Vízöntő
Szeretlek…
De nemcsak téged,
Szeretem a mindenséget
Az emberek álmát
Mezőn a virágot
Szeretem én az egész Világot!
És te is
Így szeress engem
Nem nagyon, olyként
Mint pillangó rebben
Az ég végtelenjét szeresd szememben
Mert ha ölelsz, a Világot tartod kezedben.
A Skorpió
Szeretlek!
Hát nem érted?!
Akként mint húsát a test,
Testét a lélek
Legszívesebben megölnélek
Hantot raknék föléd
S őriznélek
Féltékenyen
Ha a Végzet nem szánt nekem,
Hát senkié se légy.
A Halak
Szelíden suttogom: szeretlek
S feláldozok érted mindent,
A fájdalmat, félelmet
Mostantól csak én ismerem
Te csak élj és örülj
Ha mosolyod látom
Elkínzott szívemben
Újra feltépődik minden seb…
De ez így van rendben.
A Bika
Oly szilárdak érzelmeim irántad
Mint zord kőszikla
A hegyi vár alatt.
Már nem hagylak el.
Ezt ne is kívánjad.
A Mérleg
Mit mondtál?
Hogy szeretsz?
S kérded, hogy én szeretlek-e?
Ó, hát nem is tudom…
Legutóbb még szerettelek
De aztán tegnap mentem az úton
És szembejött egy másik.
Egy édes, egy kedves,
Szívem lángralobbant rögtön
Ahogy rálestem
A szemem sarkából…
S most itt állok megfürödve
Hogy téged válasszalak-e örökre
Vagy azt, az Idegent…
Most szomorú lettél?
De hiszen
Én mondtam neked,
Hogy ilyen vagyok:
Hogy bármikor jöhet Valaki,
Aki megérint
S én megingok
Mint a fa, mikor a szél ringatja…
De azt mondtad
Nem számít
Mert kárpótol mindezért
Az édes nevetésem
Szemem…
Szám…
Akkor most Kedvesem
Mi legyen eztán?
Itthagysz?
Akkor jöjjön a Másik…
De ha nem -
Hát akkor mondok mindent
Mit szíved vágyik
S egy óvatlan pillanatban
Elillanok magam.
Ilyen vagyok.
Isten ilyennek öntött:
Mindig mérlegelek
És mindig rosszul döntök,
De élek boldogan.
Druid
Valamikor…
Karcsú nyírfákra vágytam
Lágyan zizegő leveleiket
Meglibbenti a nyári szél
Megannyi szerelmes suttogás…
Most már
Hogy láttam mindent
Ifjú tölgyeket ölelnék
Bölcsesség meghozza az Idő
Erejük a Föld ereje
Nem suttognak halk verseket
A csillagok borította nyári éjhez
Nem merengenek a Hold alatt
De ha egyszer elnyered
Szeretetük, mindörökké megmarad.
Destiny
Én akartam…
Én szerettem volna…
Egy szőke barbárral
Adtam testem-lelkem
De hiába:
Sötét szem, holló haj,
Ez az én vesztem.
Kagyló
Nem sírok
Most már senkiért.
Minden könnyem
A Végtelen kútjába gyűlt;
S én fáradt vagyok
A Mindenség tenyerébe merülni
Új gyöngyökért.
Ezt láttam
Valami végtelen Kékség…
Valami végtelen szelídség…
Valami végtelen távolság…
Valami végtelen merészség…
Kert
(impresszió)
Különös délelőtt…
Csak ülök
Valami almaillatú csendben
S várom,
Hogy a székek táncra keljenek.
Számonkérés
Tudjátok, hogy a Világfa rég kidőlt?
És ti döntöttétek ki.
Tudjátok, hogy az Úr
Reszketve sínylődik rideg kőpaloták börtönében?
És ti zártátok be oda.
Tudjátok, hogy Napkirály elvesztette koronáját?
És ti loptátok el tőle.
Tudjátok, hogy Szélkirály hiába keresi ostorát?
Pedig ti csaltátok el tőle.
Tudjátok, hogy a Hold minden éjjel könnyeket ont?
És ti ríkatjátok meg.
És tudjátok, hogy a lelketeket már rég eladtátok?
De az Ármány örül neki…
Reggel
Ébredj velem!
Szivárványpárnán ködtakaró
A Napot is lehozom az égről
Hogy ő legyen a lámpás…
Bár a Hold szelíd fénye
Illene jobban Hozzád
Este
Álmodj velem!
Vattapuha felhők között
Elvackolódik a mai nap
Lám az ezüstgömb már ott ballag fenn
Csillagok fénye hull rád
- álompor - csillámtakaró
Tagadás
Ha elvesztenélek valaha
Sose tudnék örülni annak
Hogy megkerültél
Ne is légy enyém soha..
Már nincs
Becsuktam az ajtót
Magam mögött
S most szakadékba nézek:
A Te onixszínű szemeidbe…
Kristály
Add nekem a te szemeidet
Gyöngyként fűzöm
A türelem madzagjára
Amulettként hordva nyakamban
Látom, amit te
S te látod amit én
Találkozzunk?
Temető
Csillagtalan éj
Holdtalan égbolt
Vigasztalan sírhalom…
Cím nélkül
Sötét volt a Nap
Mikor eljöttél szívembe
De bennem azóta
Örök Nyár tombol
Yes, I want
Hideg volt azon a napon, s arra gondoltam, soha nem lesz még egy ilyen éjjel, a csillagok szikráztak a romantikától terhes levegő éles volt mint a kés
Zivatar támadt bennem, jólesett a tömeg és jólesett ott mindenki, hideg a volt a meggylé mégsem fáztam, kezem melengetve a jéghideg poháron
A zene körbefont, hálóba tekert, nem szabadulhattam
Tengerkék szemekben úsztam akkor éjjel; fagyos mosolyt melegített pillantásom kandallótüze
Szívemet darabokra törték apró, kalapácsos manók, de máshonnan is hasonló ropogást hallottam
S a tengerkék szemek megteltek valami sosemlátott fénnyel
A zene, a hang, a szem, a mosoly…
Emlék maradt, mint az az néhány szó, melynek egy pillanatra más jelentése lett akkor és ott
"Do You want more?"
Igézés
Szemeid csak engem lássanak
Szád csak engem csókoljon
Tested forrjon össze az enyémmel
De szerelmet nem kapok
De szerelmet nem adok
Ölelkezünk…
Néma kőszobrok a Hold fénye alatt
Neked
Tengerszín
Égő tűz
Jéghideg szelek
Sziklán állva
Sikoltom neved
Aztán ugorjak?!
Tűzpiros
Igen, tegnap meghaltam - egészen
Igen, tegnap halott lett eddigi énem
Igen, eltemettem magamban valamit végleg
Ám - új és eddig ismeretlen csoda
Kelt szárnyaira bennem
Mint fakó szürke hamvain
Újjáéledő Főnixmadár…
Exodus
Tegnap eljött a Világvége
Én a Bibliát lapozgattam éppen,
Jelenések Könyve: János 36
A Bárány előtt csak a zsidók nem hódolnak
Csoda-e, hogy absztrakt szobrok lettek?
Tegnap eljött a Világvége
Illedelmesen bekopogott:
Bocsánat, nem zavarok?
Én lennék az Apokalipszis
A Vízözön, na meg az Armageddon…
Melyik nevem tetszik?
Lehet választani…
Én mosolyogtam: Jöjjön csak be!
Mondtam, és kinyitottam a kertkaput.
Tegnap… Eljött a Világvége
És mindenkinek KAPUT! - lett
… és a fű újra zöld
… és az ég újra kék
… és újra tiszta lett a lég…
S én egy kénes felhőről szomorúan lógázom a lábam;
Emberek! Itt ránk tényleg semmi szükség…
De akkor mivégre lettünk?
Tettem fel a kérdést hangosan,
Éppen jókor, mert
Uriel szárnyalt el mellettem;
Sajnos, nem hallotta…
Én meg azt hittem, végleg itt rekedtem,
De ekkor felrobbant az utolsó atombomba.
|