Egy meg Egy az... Négy - Ginny

- Te, Ginny figyelj... Kérdezhetek valamit?

- Hát persze.

- De nem haragszol meg érte?

- Az attól függ.

- Á, tuti, hogy dühös leszel...

- Akkor leszek dühös, ha nem nyögöd ki végre, hogy mire vagy kíváncsi! Gyerünk, Mio!

- Na jó. Szóval... Milyen... Milyen Harry az ágyban?

- ...

- Vagy még nem is voltatok együtt?

- Dehogynem... Nem is egyszer.

- Akkor?

- Miért érdekel ez téged?

- Csak úgy. Nem is tudom...  Csak elgondolkodtam...

- Tetszik neked, ugye?

- Jaj, dehogy. Sose tudnám "úgy" szeretni. Csak... Ő olyan zárkózott típus. És... Hát nem is tudom elképzelni róla...

- Hogy tud szeretkezni?!

- Dehogy. Ginny, ne tegyél már fel provokatív kérdéseket.

- Szerintem, Mio, te tettél fel provokatív kérdést.

- Amire még nem kaptam választ.

- Lehet, hogy nem is fogsz.

- Ginny... Ne legyél már ilyen merev. Én tényleg irtó kíváncsi vagyok. Tudod mit, ha te elmeséled élményeidet Harry-vel, én is elmondom, milyen Ron-nal.

- Komolyan azt gondolod, hogy érdekel a bátyám szerelmi élete? Ennyire perverznek tartasz?

- Dehogyis. De ha, mondjuk, nem lenne a bátyád...

Ezen elgondolkoztam. Tényleg, ha Ron nem lenne a testvérem... Akkor talán tényleg érdeklődéssel hallgatnám Mio beszámolóját. Elvégre a szerelmi ügyeiket a barátnők meg szokták beszélni egymással... De akkor is. Valahogy... A saját titkomnak akarom megtartani mindazt, ami Harry és köztem történik. Másfelől viszont... Annyira hiányzik! Már legalább három hete nem látogatott meg. Tudom, miért: mivel megvan az összes horcrux, indulhat a támadás Voldemort ellen. Ám rendesen elő kell készíteni... Ezen fáradoznak most a bátyámmal együtt. Ergo: Mio is el van hanyagolva. Ha beszélnénk a srácokról... Kicsit talán enyhítené a hiányt. Vagy nem. Na jó. Hogy milyen is Harry? Áh, meg sem tudom fogalmazni. Mio elértette a hallgatásomat.

- Kezdem én, rendben? - nézett rám, majd választ sem várva, folytatta - Nos, Ron... Nagyon... Szenvedélyes. Mindig elveszi, amit akar. És lehetőleg mindent akar, és minél gyorsabban - elmosolyodott - ilyen az ágyban is. Rögtön átveszi az irányítást, és mindig mindennek úgy kell történnie, ahogy ő akarja.

- Hát igen, erre ráismerek - szóltam közbe. Mio bólintott, hogy egyetért. Aztán tovább mesélt.

- És mégis... Van benne gyengédség. Csak ritkán mutatja ki. Tudod, ha kedve van hozzá, sokat játszadozunk egymással. És nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kimutatja, hogy szeret...

- Mégis van valami hiányérzeted?

- Nem is hiányérzet... Csak...

- Harry is szenvedélyes - kezdtem én is a mesébe tűnődve - nagyon is. Nincs rá szó, mennyire tüzes. Ha megkíván, két perc alatt az ágyban találjuk magunkat. Ám ugyanakkor... Borzasztóan gyengéd is. Nagyon odafigyel rám, hogy nekem mi esik jól, és... Az is fontos neki, hogy az együttléteinket én is élvezzem...

- Hm... Azért erre Ron is oda szokott figyelni... - mélázott el Mio. Aztán kíváncsian rámnézett - és milyen volt vele először?

- Kicsit fájdalmas... De gyönyörű...

- Én nem éreztem fájdalmat. És, kissé gyorsan véget ért, ha érted mire gondolok...

Bólintottam, Mio mosolygott.

- És??? - firtattam, gondolván, hogy azért remélhetőleg nemcsak ennyi lehetett...

- Hát... Felsimogatott a csúcsra...

- Ó...

- Na igen. Te, Ginny... És mit szoktatok csinálni?

Elpirultam.

- Amit mindenki más... Simogatjuk, meg csókoljuk egymást... Bár... Mio... Te szoktad, Ront nyalogatni, ott lent?

Mio nem értette a kérdést.

- Hol? A hasát?

- Nem - nyeltem egyet - lejjebb...

Ebbe aztán Mio is belevörösödött.

- Ritkán... De előfordul - nyögte ki végül.

Én viszont már kezdtem belemelegedni a dologba. Elvégre Mio kíváncsiskodott...

- Én gyakran megteszem Harry-nek... És ő is nekem.

- Tényleg?

- Igen. Imádom, ha ezt csinálja. Annyira jó érzés. Izgató és... Teljesen elvesztem az eszem tőle.

Mio rám bámult, mintha most látna először.

- Ezt nem is gondoltam volna rólad, Ginny...

Elpirultam.

- Szerinted perverz vagyok? - igazából nem voltam teljesen tisztában vele, hogy amit Harry-vel teszünk, az mindennapos-e az együttlétben, vagy sem...

- Nem, nem - rázta Mio a fejét - csak... Kicsit frivol ez a dolog - vallotta be - nekem legalábbis. És hát... Nincs rád írva, hogy vevő lennél a frivol dolgokra...

- Aha. Szóval akkor ti nem csináljátok...

- Hát... Nem túl gyakran. Talán... Ron azt gondolja, hogy idegenkedek tőle.

- Pedig?

- Nem is tudom...

- De szereted, ha...

Mio nem hagyta végigmondani a mondatot. A számra tette a kezét.

- Ginny, ne legyél már ilyen szókimondó - suttogta - Ron mindössze egyszer ragadtatta el magát így. Akkor... Be kell, valljam, nagyon jólesett...

- Harry tudja, hogy engem ezzel mindig tűzbe lehet hozni - suttogtam Mio ujjai mögül. Elvette a kezét, én pedig folytattam:

- Igazából bármit tesz velem, én azonnal extázisba kerülök. Nagyon jó vele. Annyira szeretem, és annyira... Vágyom rá...!

- Nekem is hiányzik Ron - suttogta Mio. Némán meredtünk egymás szemébe. Kiszáradt a szám. Mio topáz szeme most egészen sötét volt és vágy csillogott benne. Közelebb hajolt hozzám.

- Mesélj, még Ginny...

- Mit?

- Nem is tudom... Hogy csókol?

- Harry?

- Nem is Ron...

- Tényleg. Kezdek kíváncsi lenni. Hogy csókol a bátyám?

Miközben feltettem eme kérdést, éreztem, ahogy testemben bizseregni kezd valami ismerős, édes zsibongás. Annyit beszéltünk Róla... Szinte ideképzelem magam mellé. Mio fejében is hasonló gondolatok cikázhattak, mert hirtelen fellobbant szemében a tűz, s még közelebb hajolt hozzám.

- Megmutassam?

Hirtelen felriadok gondolataim közül. Szentséges Aranycikesz, még mindig alig hiszem el, ami történt... Hogy Mio és én... Nem, nem tudom mással magyarázni a történteket, csak a kínzó hiánnyal. És ha még csak egy csókról lett volna szó... De történt több is. Sokkal több. Persze, ez nem azt jelenti, hogy hirtelen átnyergelek a lányokra. És, gondolom, Mio sem. Hiszen végig Harry-re gondoltam, őt képzeltem magam mellé. És Mio is... Míg kényeztettem és simogattam egyfolytában Ron nevét, sóhajtozta...

Sok mindenről beszélgettünk még aztán. A vágy és gyönyör megoldotta a nyelvünket. Mio elmesélte egy szeretkezésüket Ron-nal és én is beavattam egy-két titokba Harry-vel kapcsolatban. Valahogy olyan természetesnek tűnt, amit csinálunk... Csak itthon kezdtem el agyalni azon, hogyan is mondom ezt el Harry-nek... Mert hiszen... Azért afféle hűtlenség volt ez, vagy micsoda...

A következő pillanatban hatalmas dörrenés rázza meg a házat. Ijedten felpattanok és kivágtatok az előtérbe, pálcával a kezemben. Csak nem holmi hitvány halálfaló horda lelt rá, s ostromolja az Odút?! Na akkor elveszem a kedvüket, akárkik legyenek is! Kivágom az ajtót, aztán...

- Szia Harry! - kiáltom örömtelin és megkönnyebbülve. A pálca a zsebembe vándorol.

- Légy üdvöz' Lady Guinever -mondja.

Elmosolyodom. Imádom, ha így szólít. A Lady az egyik kedvencem a történelmi alakok közül. Kissé hátrálok. Ő beljebb lép, becsukja az ajtót... S a következő pillanatban már a karjában vagyok. Belefúrja fejét a sörényembe. Sokáig állunk így. Bennem vibrálni kezd a régóta bujkáló vágy. És öröm: itt van, hazajött. Eljött hozzám. És ez a nap és éjjel, bármi lesz is holnap, csak a miénk...