Gyémántcseppek
2005.05.02. 17:38
Versek és hangulatok... Mint mindig. Fogadjátok szeretettel!
Hogy tudd…
Gyújtsd meg gyertyád a tűzhányó szikrájával
Szedj csokorba havasi gyopárt,
Táncolj mezítláb az első friss havon,
S megérted:
Milyen extra dolog szeretni téged.
Bagolyposta
Hussanj Hedvig
Hatalmas hóbagoly
Havas tájakon
Huhogva hussan
Hóvirágot hoz
Hószín horgas csőrében
Hallhatatlan postás
Hussanj Hedvig!
Hideg szelek szárnyán
Vidd a híreket…
Ars? Poetika?
Soraimat nem én rovom
Táncolok a sok-sok romon
Nevetve sírok a kínokon
S várom a hideg Éjszakát…
Maximus
Esőcseppek másznak szívemben
Tovább záporoznak a könnyek
Miértje mindig valami
Zavart érzés mely
Itt lappang a testben
Lélekben még „ott” vagy
De az agyaddal érzed
Még „itt” kell egy kicsit kibírnod
Hogy tiéd legyen
A világ minden gyémántja
Arc és Poétika
Azt mondtad, verset te sem tudsz írni
Mert sose ettek tenyeredből a szavak
Csak rád morogtak, elfutottak melletted
Mert te pórázzal közelítettél feléjük
És ők nem szeretik a bezártságot
A hangok szeretnek téged és engem is
Körbefonnak nem eresztnek
Nagy hálót szőnek közénk
Hogy soha többé ne lássuk
Elrontott életünket lecsorogni a Nagy Kanálison
Pillanatkép
Az édes alkony hajnalpírja
Megcsillan a járdára dobott cukrospapíron
Ezüst hajszálvékony pókhálószövedék derengi be
A poros csatornarácsot
Mintha reggel lenne
Pedig az este már itt trappol nehéz
Szöges bakancsban ablakom alatt
S én csak hallgatom csodálkozva
Ahogy
A Halak és Angyalok dalolásznak
A sosemvolt Trónus előtt…
Talán már sose virrad meg ezután
Karma
Hiába kapaszkodsz
Elképzelt emlékeidbe
Hiába akarod
Hogy ő is szeressen
Hiába áltatod magad
Hogy jelent neki valamit
Hiába vágyod
Hogy ő is keressen Téged.
Mert
Két világban éltek
Két párhuzamos vagytok
Mely nem találkozik soha.
A Végtelen meg olyan messze van
És lehet soha nem értek oda.
Két világban éltek
És nem fér össze a másik
Az egyikkel és egyikkel a más
És úgy érzed
Csak a Halál lehet a megoldás
Két világ
Mely nem látja egymást
Két lélek
Mely nem találja egymást
Két szív
Mely egyszerre sosem dobban
Két test
Mely sosem fekszik egy sírban
Kárhozatban, bűnben éltél talán valamikor
Hogy most a Bírák
Ezt a büntetést rótták ki rád:
Hogy tudod, te az övé vagy
S látnod kell ahogy,
Elmerül valaki másban,
S tán örökre magadra hagy.
Fohász
Ó, én szép angyalom
Most minden bajom-gondom
Rád zúdítom – cipeld Te.
De mégse, mégse
Mert tudom
Ha válladra veszed
Gondom-bajom
Leteper a mocsokba
Ócska nyomokba
Szád tele homokkal
Ember leszel Te is
Tele búval-bajjal
Pedig én nem akarom
Hogy Te itt most meghalj
Repülnék én Veled
De mindig küzdök az Árnnyal
Ó, én szép angyalom
Ne légy ember értem
Maradj Te csak, aki voltál
Igazi angyal, nagy, pihés szárnnyal
Sappho a szövőgyárban
Ó, Anyám!
Nem csattognak most a gépek…
Mert hogy’ is gombolyíthatnám föl
Sokszínű fonalát éltemnek
Mikor a Szerelem szava hív
S én áldozni a szép Aphrodité
Lábához térdeplek
Gyönyörök forrásából kéjnedveket hörpölni?
Jobbra az első hajnal
Akkor éjjel
Mikor nappal volt
S a vízcsobogásban a te nevetésedet hallottam
Akkor éjjel
Mikor hajnal volt
S a kinti zörejekkel egybefonódva
Csengett hangod az agyamban
Akkor éjjel
Mikor meghalt mindent remény
Akkor éjjel
Mikor új életre ébresztett a Fény
Akkor éjjel
Rájöttem:
Te csak álom lehetsz
Tétova tünemény.
A Lázadás fokozatai
Ha kétségbeesetten menekülsz
Mert úgy érzed megőrülsz
Ebben a világban mit a Pénz mozgat
S úgy gondolod felcsapsz
Számítógép-kalóznak
Mert valamit tenni kell
Elvégre te vagy a Lázadó
Gondold el: semmi jó
Nem sül ki ebből.
Szökni azt kell, nem tagadom,
De nem autón- álomfogaton
Törj át a Nagy Kék Falon
Ha te is rohannál vakon
Bele a Végtelenbe
Mert érzed még ott is jobb a Semmiben
És hited már elvesztetted
A hazudott idillben
Lassúdj!
S gondold el: vajh’ hova rohan a többi?!
Szökni persze kell, nem tagadom
De nem űrhajón – álomfogaton
Legyél te az ki áttör
A Nagy Kék Falon
S eljut Odatúlra a Valón innen…
Felkészültél az útra?
Még nem?!
Úgy; hát pihenj.
Memento
Amikor tükörbe nézek
Az ő arca néz rám
Az ő szeme csillog…
Ilyenkor úgy szeretnék sírni
De nincsenek már könnyeim
Minden gyémántot elvitt a Tél.
A világmindenség morzsái
Víz-haiku
Ha elbűvöl a Tenger határtalansága
Mit érzel, mondd a szívedben
Mikor az Óceán hömpölyög előtted?
Föld-haiku
Elringat és elaltat.
Növényt nevel hátán
Szelíd vadakat.
Mindent tud. Bölcs.
Nyugodt és hallgatag.
Tűz-haiku
Láng lángol lobogva.
Levegő-haiku
Langy szellő simogatja arcod…
S lám ez a szellő olykor hegyeket hord el
Liber Aequinoctii
Sötétség nyisd ki könyvedet
Hadd lapozzam fel
A hamuszürke oldalakat
Ahol megjósolják a Végtelent
Még valahol az Idő kezdete előtt…
|