A Szivárvány hídján
2005.03.09. 13:34
verseim a múltból... Egy csokornyi hangulat...
42
Ésszel van a fejem tele,
de nem gondolok bele
mit hoznak magukkal a kopott századok,
Én csak élek Itt.
De féllábbal már Ott vagyok.
Nem bántanak a holnapok,
erköcstan, verstan vegytan...
Á, soha nem hagytam,
hogy bármibe beleráncigáljanak
s most szobám ajtajában állnak mind,
sok, rég feledett rémalak.
Két vércsepp
Az első
Add nekem a te véredet
kiiszom, mind egy cseppig
s másnap hajnalban halott tested
a varjaknak vetik...
A második
Kőhűs kriptában alszom én
a Fehér Hölgy.
Hatalmam féli a völgy népe,
mert tőlem nem óv;
sem fokhagyma, sem érme.
Eternity
Belépek a Halottak Csarnokába
s lépteim visszhangzanak,
a csarnok üres, csak
eldobott hárfák, elhajított dobok
hangját hordja a szél benn,
a magány teper le itt, hol
társakat reméltem.
Szórakozás
Unalomba fulladt este
most nem a megszokott csillagok jöttek fel,
a Hold sem ugyanaz volt, mint akkor
nem tudtalak gyűlölni,
bár próbálkoztam...
S ezzel telt minden óra
Ágas
Hangosan koppan szívemben
minden beleejtett szó.
Üres vagyok, mint egy régi kút
de bennem nem vödör:
mondatok rozsdállnak.
Éjszakai látomás
Átláthatatlan sötétség: szemed
Hajadba takarózik az éjjel,
csillagtalan fény hull az én kristály szemeimre,
ha elképzelem,
hogy szerethetnél: szenvedéllyel és éhesen
mint téli farkascsapat.
Mabon előtt
Ha magamba engedlek,
mi a biztosíték arra, hogy utána is
élvezem majd a Nyár édességét?
Nem, ne is szeress inkább,
az Ősz oly közel van, s én
idén még nyírfákat akarok ölelni
az avarillatú csendben.
Talán a következő Yule hozza jéghideg halálomat,
mikor térdre kényszerítesz fekete-jég pillantásoddal
mely karóba húzza bíbor szívem.
Temetés
Vörös halmokat rakok egymásra...
Sírod ásom szívemben.
Gyémánt
Napokon át
hiába
próbálom
mosolyod
csak egy szál gyertya
de szobám
így is sötét marad
hol van
tekinteted
Naptüze?
Színek
A Kék
Lágyan csobban
halak ezüstben
Hullámokon játszik a Hold
A Vörös
Lobog, lángol, hamvad, alszik.
Fába harap, szívet éget.
A Sárga
Tündöklő
napfény-drágakő
Vidám mosoly a lélek arcán
A Bíbor
Messzehangzó suttogás kél
Ametiszt csillan kerek tálon
a tudhatatlant, tudni ne félj
varázs száll rád, látó álom.
A Zöld
Harsan a fű talpad alatt
Fák lombja bólogat
Érezd az erőt, örülj,
hisz a Nyár oly rövid...
Már nincs
Becsuktam az ajtót magam mögött
s most szakadékba nézek: a te onix-színű szemeidbe
Hulló levelek havában
Vörösen izzó tűz...
Falevelek tánca a szélben...
Puha hó ígérete
a szürke felhők szívében
Erdő közepében
Homlokán tölgylevélkoszorú
Szemében az Ősz méla búja
Csendes Hölgye a múló Nyarat siratja
Csillogó fekete ékkő
lágyan vibráló kristály
Kapcsolódik egymásba
Keskeny kézre rózsaszirom hull,
mint gyengéd csók
Ím, megköttetett...
Holdgyermek
Bőre színe csillámhó
Szeme, mint a téli éjjel
Haja, sötét lepel a városon
Lelke a vad vihar szele
Szíve az ablakon nyíló jégvirág
zúzmarás kézzel zárja le szemeidet,
jég ajkaival, a halálba csókol:
Szeresd őt...
Tedd el!
Már nem tudom, mit kezdjek
ezzel az érzéssel, veled...
Nemrég még oly egyszerű volt
az etikett ellen véteni;
de az egész túl éteri
s inkább dobozba zárnám
Választás
Bíztattak angyalok is
de én az ördögökhöz fordultam:
Most minden fekete.
Anti...
Az ördögök bíztattak...
én az angyaloktól kértem segedelmet
de nem lett ezüst semmi sem.
Alku
Csalódásom árát
megfizettetném veled,
de e pénznemet
éppen nálad vonták ki a forgalomból...
Most
Szürke vigasztalanság és színes álomfelhők...
E kettő közt vergődöm.
Királynő vagyok, egy hideg
fémtömbökből rakott várban,
melynek pókhálófonál tartja kapuit...
Itthon (Eldorádó után)
Már megint itt a Tél
s én még nem lőttem farkast
Eldorádó oly messze van
s itt a birkák terelik a pásztort...
Emlék
A múlt nyáron Eldorádóban jártam,
s láttam: ott sem jobb;
a fejem alatt egy birka horkolt lágyan,
s én terítettem, mert vártam,
hogy jönnek ebédre a farkasok.
Samsara
Ganesha ormányába kapaszkodva
rugdosom magam alatt a gerendákat,
megannyi sorompó, melyek
Életem folyásának vetnek gátat.
Kígyó
Megleltem a tudás gyümölcsét.
Nem is alma...
Érezd meg!
Boldog névnapot!
Hányadszorra is?
Én nem számoltam,
ezt nem szokás
csak a szép színes őszi levelekre emlékszem;
Boldog névnapot!
Jó dolog, hogy van ez a nap,
hogy ajándék és virág,
hogy pironkodás nélkül mondhatom:
hálás vagyok mindenért.
De nem csak ezen a napon,
hanem a maradék háromszázhatvannégyen is.
|