Escapism - by An Cafe
2009.06.04. 00:20
Ez volt az a szám, ami az elején nem és nem tetszett. Egyszer-kétszer elkezdtem hallgatni, de valamiért mindig leállítottam. Nem. Ez nekem nem jön be.
Aztán amikor már egész kis csinos csokrom volt An Cafe dalokból, akkor újra próbát tettem vele. Töltsük le, mi bajunk lehet? És ahogy hallgattam... Egyre jobban tetszett. Sőt. Mostanra már az egyik legkedvesebb számom lett. :)
És mondok még valami érdekeset: a kisfiamnak annyira bejön ez a PV, h ezt nézve hajlandó csak enni. :)
Az An Cafe kifejezetten jó hatással van az étvágyára.
Nos, miután igy a kedvencem lett, kedvem támadt megnézni h miről is szól... És azóta akarom lefordítani, amióta találtam egy angol feliratos változatot...
Íme az eredmény.
Escapism
music by An Cafe
lyrics by Miku
translated by Anneke
Légvárépítés
A szívem mélyén tudtam
ez a boldogság nem folytatódhat
A szerelmem ugyan nem változott
Csak búcsút mondok azoknak
a boldog napoknak
Mától egyedül vagyok
S muszáj lesz tovább élnem
a mosolyod nélkül
Amikor ilyen szomorú dolgokra gondolok
Megkérdezem, mit jelent élni
Ah, Bár én együtt akarok maradni veled
Kérlek, ne hagyj el
Ah, Hiába kezdődik el, semmi sem tart örökké
Ah, Kezdek félni, csak sétálok az úton
és nincs semmi válasz
Ah, Én komolyan szerelmes voltam
Amikor ez van, olyan könnyű sírni
De én nevetni akarok, nevetni
És közel lenni hozzád
Már nem sokáig leszek képes nevetni
csak
Vágyakozom, szomorú vagyok, látni akarlak
Átölelve az emlékeket és a bánatot
Én csendesen, csendesen zuhanok a semmibe
Észreveszem, hogy ömlenek a könnyeim
El akarok tűnni, meghalni, megőrülni...
Édes kísértés és gyógyszer egyben
én mindennap elfoglalom magamat a nőkkel
Vajon rendben van ez így?
Találkoztam egy lánnyal a klubban
benyaltam valamit, aztán...
Forró, érzéki szex
Ah, Nevet adok a kedvenc állatkámnak
erre az egyetlen éjjelre
Ah, a playboy nyuszi fel és le mozgatja a csípőjét,
ahogy egyre jobban kívánja
Ah, Kérlek, csábíts el engem ezzel
a ritmikus táncoddal
Ah, Kicsim, ma éjjel teljes az extázis
Azok a napok, mikor még együtt éltünk...
Váratlanul, hirtelen; beáradnak az emlékek a fejembe
Akkor ez nem is hazugság, erről
győzködtem magamat
Harcolok a magánnyal, s az elkülönülés folytatódik
Van okom gyáván megfutamodni?
Amikor ez van, olyan könnyű sírni
De én nevetni akarok, nevetni
és közel lenni hozzád
Már nem sokáig leszek képes nevetni
csak
Vágyakozom, szomorú vagyok, látni akarlak
Átölelve az emlékeket és a bánatot
Én csendesen, csendesen zuhanok a semmibe
Észreveszem, hogy ömlenek a könnyeim
El akarok tűnni, meghalni, megőrülni..
Még egyszer...
Özönlik a sok, mindennapi szó
Köszönöm, köszönöm, szeretlek
Itt a Harajuku-n, ahol találkoztunk
egyedül
Belezuhanok a semmibe
|