Negyvenegyedik - Mit merészelsz, sárvérű?!

"Tisztelt Rabe kisasszony!

Bizonyos forrásokból arról értesültem, hogy Ön, az utóbbi időben igen sok időt tölt fiam társaságában.

Tudomásom van arról is, hogy megpróbálja fiamat a lázadók oldalára állítani.

Ön már szerepel a Nagyúr halállistáján, kisasszony…

Ám, ha még egyszer efféle hírek érkeznének, Draco neve is odakerül. És - gondolom - ez nem lenne a célja.

Elkerülhető mindez, ha Ön, e levél kézhezvétele után minden kapcsolatot megszakít a fiammal; és többé nem próbálja meg gyanús üzelmeibe belekeverni. Még egyszer nyomatékosan felhívom a figyelmét; hogy amennyiben nem engedelmeskedik, az Draco életébe fog kerülni.

Mi kedveljük a bátrakat… De nem az őrülteket."

Nagyjából ez állt abban a levélben, melyet a Halloween-bál reggelén kézbesített nekem egy meglehetősen viharvert uhu.

Persze, nem az asztalnál olvastam el… Miután befejeztem a reggelit, úgy ítéltem; talán ha tíz percet kések mágiatörténetről, nem fog feltűnni senkinek. Aztán a tíz percből húsz lett, mert utána - nem tudtam felállni. Csak bámultam a kezemben tartott, nem is burkolt fenyegetést, tartalmazó írást, néztem az aláírás gyanánt odabiggyesztett, a Malfoy-család címerébe ágyazott "L" és "M" betűket és úgy éreztem: kihagy az agyam.

Aztán ledobtam, álmatagon felnyaláboltam könyveimet, s elbaktattam Binns órájára. De nem tudtam figyelni… Csak az járt a fejemben: ha velem marad; Draco meghal. Ér-e ennyit egy iskolai románc?

Negyvenkettedik - Gyöngyharmat

Halloween estéje van. A Roxfort minden felsőbb éves tanulója izgatottan, vagy kevésbé izgatottan éppen a bálra készül. A lányok a hajukat igazgatják, sminktippeket cserélnek; ruhákat próbálgatnak; a fiúk, pedig azon töprengenek, miközben magukra aggatják ünneplő ruhájuk fölé a kötelező dísztalárt; hogy mire fel ez nagy felhajtás…

Aki viszont nem egyedül kíván megjelenni a mulatságon, az most azon tűnődik, hogy miről is fog beszélgetni - vele…

A vidám zsibongás betölti az egész kastélyt; mindenütt sürgölődő házimanók sietnek fel és alá, valamint tarka ruhás lányok. A báli vigalom hangulata mindössze a felsőbb szinteket nem fertőzte meg.

A csillagvizsgáló torony ugyanolyan hideg és néma, mint más napokon…

S a hűvös kő mellvédnek dőlve áll valaki, aki merengve nézi maga előtt a környező tájat; s kezében egy pergamenlapot gyűröget lassan… Hollófekete haj hullik mélykék bársonytalárjára; alakja karcsú, kecses. Fehér nyaka meghajlik, ahogy nekitámasztja fejét a mellvéd oszlopának, s vállai meg-megrázkódnak. Sír…

Nemcsak ez a leány nincs hivatott észrevenni, hogy ünnep van, báli hangulat. Egy fiatalember sem veti bele magát a vigadozók tömegébe. A nagyterem előtt áll; távol a bálozók csoportjaitól; s szeme ide-oda villan. Keres valakit…

Aztán hirtelen sarkon fordul, s elsiet, haragoskék színű talárja csak úgy lobog utána; mint fényes, világosszőke tincsei, melyek egy bársonyszalag jármába vannak ugyan fogva, de mégis inkább a szabadságot kedvelnék…

Sietős léptek koppannak a torony kövén. A hollóhajú lány meglepetten fordul hátra. S mikor meglátja ki jött utána… Halványan elmosolyodik… De szemében továbbra is ott ül a szomorúság.

- Ilse… Te itt vagy? - szólal meg a most érkezett - nem úgy volt, hogy lent találkozunk?

- De igen… - a lány hangja halk, lemondó - Direkt nem mentem. Szerintem inkább kísérd el valamelyik Parkinson lányt. Odáig lesznek a gyönyörtől…

- Azt elhiszem - grimaszol Draco; majd komoly tekintettel néz Ilsére - Mi történt, Démon?

- Semmi… - Ilse hirtelen elfordul, mert érzi, hogy új könnyek gyülekeznek a szemében - kérlek, menj el… - susogja - Nincs most hangulatom a bálhoz. Mulass jól…

Draco megrázza fejét és odalép a lányhoz. Csodálkozva veszi észre a lány szokatlanul fényes szemét, és a már kibuggyanó könnyeket.

- Ilse… Te sírsz?

Ilse elfordulna, de a fiú nem hagyja. Elkapja a kezét; s magához húzná… Ám ujjai kitapintják a lány által szorongatott pergament. Ilse nem akarja átadni, de Draco az erősebb… Végül a lány ellenállása megtörik; elengedi a levelet, s tehetetlenül maga mellé ejtett kézzel áll; míg kedvese átfutja az írást.

A levél olvastán Draco keze ökölbe szorul. Na nem. Mindent, de ezt nem tételezte volna fel az apjáról… Hogy képes Ilsét így megzsarolni és megijeszteni… Azt, hogy ő szinte naponta kapott hasonló fenyegető leveleket nemzőjétől, azt már fel sem vette. De Ilse… Lám; a hideg külső, és határozott fellépés, egy érzékeny és gyengéd szívet takar…

Összegyűri a levelet.

- Ha csak azért akarsz megszabadulni tőlem, mert apám rád parancsolt és megfenyegetett; akkor… - nem fejezi be a mondatot.

Inkább magához öleli a teljesen összezavarodott és megtört Ilsét, s vigasztalóan simogatja a haját…

- Nem… Nem tehetem ezt meg veled… - zokogja Ilse - nem venném a lelkemre a halálodat… Annyit nem ér az egész… Inkább…

- De Ilse, Voldemort oldalán harcolva is bőven meghalhatok… Azt hiszed, nem kalkuláltam bele mindent; mikor döntöttem? Tudtam, hogy néhány aljas húzásra számíthatok apámtól…

- De én nem akarom, hogy miattam…

- De nemcsak miattad… Démon, nem te mondtad, hogy ne a kedvedért csatlakozzam csak? Hát, akkor a halálom sem a te hibád lesz…

- Más dolog, harcban elesni…

- És gondolod, hogy apám beváltja ezt a fenyegetést?

- Nem gondolom, hogy nem…

- Akkor most mondok neked valamit. Apám nem FOGJA TUDNI beváltani…

- Miért? - nyílnak tágra Ilse szemei.

Ám Draco nem árult el többet. Gyengéden letörölgeti Ilse könnyeit, és kedvesen rámosolyog.

- Eleget ittak már a békák…

Erre Ilse is mosolyra húzza száját; könnyein keresztül. Felsóhajt, s odasimul Draco-hoz, karjait a fiú nyaka köré fonva.

- Mintha a szívemet tépték volna ki, mikor elhatároztam, hogy elmarlak magamtól… Tudod: szeretlek… - suttogja önkéntelenül is kedvese fülébe a vallomást.

Draco elmosolyodik, s magához ölelvén a lányt; gyengéd csókot lehel a szájára.

- Akkor jó - súgja - mert én is.

Ilse szíve megdobban. Erre - nem számított, az igazat megvallva. És hirtelen eszébe jut; hogy neki egyszer majd vissza kell mennie… De most igyekezett elhessegetni ezeket a gondolatokat a fejéből. Inkább a percnyi pillanatra koncentrál. Visszamosolyog kedvesére, s kibontakozva az ölelésből, elfogadja, annak felkínált karját.

- Menjünk - mondja, s rákacsint Draco-ra - vessük bele magunkat a báli élvezetekbe!