Tudom

Tudom, hogy szeretsz.

A fák susogása

Megsúgta nekem.

Tudom, hogy szeretsz.

A madarak trillázása

Elmondta nekem.

Tudom, hogy szeretsz.

A vízesés morajlása

Dübörögte nekem.

Tudom, tudom, tudom.

Mégis, oly bizonytalan vagyok…

Nélküled

Reggel a kakas rikoltása,

Délben az óra kongatása,

Este a lámpás felvillanása

Tudatja velem,

Hogy újra eltelt egy nap…

Nélküled.

Játék

Olyan, mintha szeretnél,

De ha másra nevetnél

Azt se bánnám.

Mert az Élet egy nagy játék

És benne te és én

Csak szereplők vagyunk…

Emlékszem rád

Nem kérem, hogy megbocsáss.

Nem kérem, hogy az

Én szememmel láss.

Csupán emlékszem rád.

Emlékszem a szép időkre,

Mikor kék volt a tenger

És a habok a nevedet suttogták.

Mikor még zöld volt a liget,

És a madarak, tetteidet dalolták.

De egy más dimenzió volt minden,

És csak a kőbe zárt idő, az most már,

Aki emlékszik velem.

Távol s közel

Oly távol vagy

És ez oly nagy kétely

Hogy legyőzni, félek

Nem tudom majd.

De lelkem tábláján

A felirat másként áll:

Hiszen érzem, hogy közel vagy:

A szívemben.