Nos... Lehet, hogy nem igazán ide kellene pakolnom eme kis irományt... Sőt, még aziránt is kétségeim vannak, hogy egyáltalán feltegyem-e... De most már mindegy. (Majd legfeljebb lebétáztatom a legjobb barátnőmmel, aki mindig hajlandó elolvasni a hirtelen felindulásból született műveimet - nekem csak így születnek - a metrón, hazafelé menet... :D

Szóval. Ez. Egy. Crossover. De még hozzá egy olyan crossover, amit én eddig még sehol nem láttam-olvastam. Merthogy. Ez egy már meglévő történetem és a Nana párosítása. Illetve. Nem egészen, ugyanis, a tényleges cselekmény valahol a kettő között játszódik... Hű. Nagyon lila vagyok? Megpróbálom körülírni.

Tehát. Adva van egy történet, amit én írtam (Vinga és Villemo legendája, azt hiszem, olvasható is az oldalon), és adva van a Nana manga. Ezt a kettőt - főleg a szereplőket - egybegyúrtam, és alkottam belőlük egy külön univerzumot. Egy világot, ahol megszokott dolog, vámpírnak lenni. Ahol minden furcsaságra csak legyintenek az emberek, mert már semmi sem tudja meghatni őket. Megalkottam... Kettőezerkilencvenet... És higgyétek el, akkor sem fogunk repülő kocsikkal járni, és hétvégén elutazni a Holdba... A világ nem változik annyit röpke kilencven év alatt... De. Lehet, hogy a világ, melyben a történetem játszódik, csak egy elképzelt kettőezerkilencven... Mert ugye, mint tudjuk, az idő relatív.

És az emberi érzések: szerelem, gyűlölet, vágy és félelem... Ezek ősidők óta léteznek. Szóval maradjunk annyiban, hogy írtam egy kortalan történetet, relatív idővel és relatív hellyel. Ha akarod, Tokyo. Ha akarod... Egy másik bolygó talán...

És hogy a történetről magáról is szóljak egy kicsit: novellafüzér, egymáshoz lazábban-szorosabban kapcsolodó novellák, írások sorozata, és változó, hogy éppen ki az elbeszélő, és bár nem tüntetem fel, h éppen kinek a szemszögéből látjuk a történteket... Rá fogtok jönni, higgyétek el. :D

Van benne dimenzióutazás, gyilkosság, halál... Sötétség... És egy kis "balladai esthomály" már ahogy tőlem azt meg lehet szokni. Ugyanis én olyan író vagyok, aki nem szeret szájba rágni. Lehet h ezért nem kedvelik sokan a történeteimet? :D Mindegy. Aki viszont igen, az legalább mindig elolvassa.

Ugye?

És most következzék, az igazi leírás... Vagy valami olyasmi:

 Íme, egy újabb történet lelkem sötétebbik felének mélyéről... Összefüggő történet, kisebb novellákra bontva. Novellafüzér... Mert szeretem.

Leszögezem: imádom a vámpírokat. Azokat is, amiket Anne Rice teremtett, és azokat is, akiket ketten találtunk ki a barátnőmmel. Az alábbiakban efféle vámpírok szerepelnek. Mert őket is szeretem...

So...

Remélem, senki nem kövez meg, amiért Shin-chan-ból vámpírt faragtam... És tetszeni fog az, egy kicsit - nagyon - skorpiósabb, borongósabb, cinikusabb és sötétebb lelkületű Shinichi is...

Aki igazából OOC, de hát ki nem sz@rja le???! :D

Igen... Az OOC-ket is szeretem... :D

Notice: Aki esetleg az "Blood n' Kiss" c. novellában felfedezni vél némi Gazette behatást, az nem is téved nagyot... XD

És most jöjjék a történet!